Állt egy ház a rét közepén, benne lakott egy asszony az urával. Egyik nap aztán, mikor a nő kilépett a házból, három öregembert látott üldögélni a házuk előtt…
Nem ismerte őket, de mivel rekkenő volt a hőség, az illendőség úgy kívánta, hogy beinvitálja őket a házba. Megdöbbenésére azonban, így feleltek az öregek:
nem mehetünk be együtt!
Miért nem? – csodálkozott az asszony. Az egyik öreg aztán gyorsan elmagyarázta a helyzetet:
az ő neve Gazdagság. Az övé Siker. Én pedig Szeretet vagyok.
Menj be és beszéld meg az uraddal, hogy végül melyikünket invitáljátok be a házba. Ne felejtsd, csak egyikünk mehet.
Odabent aztán lázas tanácskozába kezdtek.
Végül hallgattak rá és az asszony sietősen távozott a házból. Az udvaron aztán közölte döntésüket a három öreggel:
Szeretet! Kérlek gyere be, légy a vendégünk!
Szeretet lassan felállt és elindult a bejárat felé. Az asszony legnagyobb döbbenetére, a másik két öregember is felállt és Szeretet nyomába szegődött. Nem tudta mire vélni a dolgot. Megkérdezte hát, hogy ha csak egyiküket hívhatták meg, miért jönnek mégis mind a hárman?
Az öreg így felelt:
Ha csak Sikert vagy Gazdagságot hívtad volna, egyedül megy. De bárhová megy Szeretet, oda mi is követjük.
Tanulságos történet. Ti mit gondoltok?
Köszi a figyelmet!
Puszipacsi