Menjenek dolgozni! Ők tehetnek róla, hogy ennyire szerencsétlenek! Változtathatnának, ha igzán akarnának! – mikor ilyen és ehhez hasonló mondatokat ejtünk ki a szánkon, még csak bele sem gondolunk abba, hogy olykor egyáltalán nincs igazunk. Megmondjam, hogy miért?
Mert egyetlen közös dolog van ezekben az emberekben, méghozzá az, hogy az utcán élnek. Általánosítani úgy, hogy nincs közöttük két egyforma életút, ismét nagy butaságra vall. Mondjuk az meg már világszintű jelenség. Szomorú smile.
- Hajléktalan vagyok és van munkám.
- Jégtáncos vagyok.
- A fiam és én családon belüli erőszak elől menekültünk el.
Áll az alábbi videóban szereplő hajléktalanok tábláján. Igencsak tanulságos:
Ja, igen persze, Amerikában. Vágják rá egyesek azonnal, miközben az itthoni hajléktalanok között is számos tanult és tehetséges ember van, aki önhibájából vagy azon kívül (ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!), de az utcára kényszerült. Szögezzük le, hogy onnan felállni, mindenképpen embert próbáló feladat.
A hajléktalanok sokszor nem érdemlik meg a sorsukat, viszont a saját választásuk, hogy szállón éljenek-e, vagy a Blahán fetrengjenek.