A minap szembejött velem a közösségi oldalon, drága Róbertünk segítségkérő üzenete. Leírja benne, hogy mennyire szegények is ők, cipőre, ruhákra illetve egyéb csip-csup apróságokra lenne szükségük, amikért rendkívül hálásak lennének. A gond csak annyi, hogy a leírásból nem sok minden igaz. A még nagyobb gond viszont, hogy ezt sokan nem tudják.
Töredelmesen megvallom, hogy egyetlen pillanatra még én is bedőltem neki, s csak azért nem szaladtam utalni a bankba, mert épp elég támogatnivaló emberke él a közvetlen környezetemben is. S miután megláttam egy cikket a csalóról bebizonyosodott, hogy nagyon is jól tettem, mikor otthon maradtam a fenekemen. Nem úgy, mint sokan azok közül, akik elhitték az ópályi Nagy Róbert történetét.
Először 2013-ban próbálkozott, mikor is a következőket írta a közösségi oldalára:
“Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni.
Nagyon boldog lennék, ha a mostani karácsonyunk jobb lenne, és boldogak lehetnénk az ünnepek alatt.
Engem Nagy Róbertnek hívnak, 17 éves vagyok és édesanyámmal, tesómmal élek, szegény
körülmények között, anyukám 41 éves, közmunkán dolgozik szinte egész nap, de sajnos
a fizetés amit kap, egyáltalán nem elég, napról napra kell élnünk, és sokat kell
nélkülöznünk. Rengeteget szoktunk járni nyáron napszámba, meggyet, uborkát, almát szedni.
3-an élünk, mindenben segítsük egymást, amiben
csak tudjuk, és összetartunk, mégha nehéz élet és sors is jutott nekünk.
Anyu próbál erős lenni, de tudom, hogy nem könnyű, mert mindennap
azon kell gondolkoznia, hogy mit tegyen le nekünk az asztalra, hogy mit főzzön,
esténként szoktam hallani ahogy sírni szokott.
Nagyon kevés pénzből élünk, néha amikor jön egy kis plusz alkalmi munkákkal, akkor
azok elmennek a számlákra, amiket alig győzünk fizetni
de még így sem elég … sehogysem, nálunk a szórakozás, luxus cikk
szóba sem jöhetne ..
Én most azért írtam önöknek, mert segítséget szeretnék kérni,
tudom, hogy nem ismernek minket, de én már nem tudom, hogy mit tehetnék, és kihez kellene,
forduljak, már csak az emberekben bízom, a megmaradt reményem, hogy a világban
maradtak még jólelkű, önzetlen emberek, akik segítenek a bajbajutott embertársaikon, én
ebben bízom.
Nagyon szégyenlem magam, de sajnos bármilyen segítség jól jönne,
élelmiszer, ruha, tisztító és tisztálkodó szerek, bármilyen étel,ital, ennivaló,
esetleg paplan, pléd, takaró, pokróc bármi ilyesmi, mert sajnos hideg az idő már, ez a nagy helyzet, hogy olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy bármilyen
segítség jól jönne.
Nagyon szomorú vagyok, hogy segítséget kellet kérjek,
de úgy érzem, hogy muszáj megtennem. Fürdeni lavorban szoktunk, vizet melegíteni a kályhán , de fűteni is csak egy szobába tudunk, mert nagyon kevés a fa.
Mi Szabolcs megyében lakunk, i.sz 4821 Ópályi
Rajk László út 103.
Elnézést szeretnék kérni, ha megbántottam valakit a levéllel, a segítségkéréssel!
Ha esetleg tudna valaki segíteni, az nekünk leírhatatlan boldogság lenne, tudom jól, és hiszem
hogy ezen a földön vannak még jó emberek. Előre is tiszta szívemből, nagyon szépen köszönöm!
Remélem, hogy a mostani karácsonyunk nyugodtabb, és szebb lehet, én nagyon boldog lennék ha
ez a karácsonyunk más lenne!
Minden tisztelettel: Nagy Róbert Budai”
Azóta semmi sem változott, pusztán az ő és a családtagok korán “öregbített” kicsit.
Állítólag már nagyon sokan bedőltek neki és rengeteg adományt kapott a család. Az önkormányzat szerint volt idő, mikor valóban rászorultak a segítségre, hisz a házuk egy csőtörés miatt lakhatatlanná vált, ám ma már nem ez a helyzet.
Az önkormányzat viszont tehetetlen az ügyben. A legelkeserítőbb szerintük, hogy ezzel a “kedves” húzással, mások elől veszi el a lehetőségeket a család.
Csak annyit mondhatunk, hogy kezeljenek minden ilyen és ehhez hasonló “segítségkérést” fenntartással az emberek. Jobb előbb utána járni a dolgoknak, mint egyből szaladni a bankba.
Járjunk nyitott szemmel és vigyázzunk egymásra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: